06

Roo nem sokkal később lenyugodott és érdeklődve figyelte a Brad karján végigfutó tetoválásokat. Sok színes rajz díszítette a fiú testét, de itt volt a legjobban látható és azonnal észrevehető. Bradley észrevette, hogy a lány a tetkókat nézi, így felhúzta a pólóját, hogy jobban megfigyelhesse őket. Tekintetével követte a lány szeme járását, de közben figyelte ahogy Roo szája némán 'O'-t mond, néha felvonja szemöldökét, párszor pedig az ajkát rágcsálja. Ahogy fekete haja az arcába hullott, kék szemei izgatottan csillogtak, ajka pedig piros volt egyszerűen gyönyörű látványt mutatott.

 - Melyik tetszik a legjobban? - kérdezte Brad és mosolyogva figyelte ahogy Roo végighúzza mutatóujját pár rajzocskán közben pedig beszívja száját, mert nem tud dönteni.

 - Talán ez – mutatott a Hold és a Nap összeolvadását ábrázoló tetoválásra. - Érdekes, de nagyon jól néz ki.

Kék szemeit Bradre emelte és elmosolyodott. Mocorogni kezdett a székben, majd felhúzta a pólóját, hogy megvakarhassa az oldalát. Lapos hasa kivillant, a fiú pedig elfojtotta mosolyát, mert tudta, hogy Roo kiakadna ha megtudná, hogy őt bámulja. A gép elindult és fel is szállt így megkezdték utazásukat Kaliforniába. Miután a repülő biztonságosan szállt és kikapcsolhatták öveiket a lány megszólalt.

 - Nekem is van egy – zavartan pislogott, arca színe pedig a vörös egyik halvány változatát vette fel – Mármint tetoválás.

Fekete haját oldalra fésülte, úgy, hogy a nyaka szabadon maradjon, majd rutinosan végigfuttatta ujját a fekete íráson. Mivel Brad így nem tudta elolvasni, a fiúnak háttal fordult közben szorosan fogva a hosszú hajzuhatagot. Fontos volt, hogy Bradley véleménye jó legyen, mert különben bántotta volna a lányt a dolog. "The stars miss the sun in the morning skies" felirat látszódott Roo nyakán.

 - Nagyon pöpec – mondta a fiú, mire Roo elmosolyodott. Örült, hogy tetszik neki, így már kicsit nyugodtabb is. Csillogó tekintettel lesett ki az ablakon, piros ajkai elnyíltak ahogy megpillantotta a felhőket, mint sok, sok fehér vattapamacsot.

 - Olyan szép – magyarázta és szeme sarkából a fiúra nézett – A leggyönyörűbb amikor az országok felé érünk, az valami hihetetlen.

Brad csendben mosolygott és beletúrt barna hajába, hogy valamivel elrejtse zavarát A lány olyan lelkesedéssel tudott beszélni a repülésről, hogy a fiú zavarba jött, mert ilyen csodálatos jelenséget még sosem látott. Ahogy száját formálta a szavak kiejtésére, nyelvét néha játékosan kinyújtotta és közben nevetett, majd mutogatott az ablakon keresztül és izgatottan várta Brad válaszait egyszerűen lenyűgöző volt. Azonban egy pillanat alatt elhallgatott mikor tekintete a kis képernyőre tévedt ami egy filmet játszott le.

 - Ez a Felhők felett 3 méterrel – sikított fel, majd gyorsan felvette a fülhallgatót és kék szemeivel bámulta a képernyőt. A fiú is hasonlóan tett és hallgatta, ahogy a szereplők beszélnek, de közben Roo-t figyelte. Olyan gyönyörű volt, hogy a szíve szinte majd kiugrott a helyéről. Roo ráhajtotta a fejét a fejtámlára és úgy figyelte a filmet, közben pedig pár mondatot kívülről motyogott. Az első három óra gyorsan eltelt, de még hátra volt 7, így újabb műsort kezdtek leadni a mini tévén, de azoknál a lány már csalódottan vette le a fülest és unatkozva dőlt hátra.

 - Unatkozom – jelentette be, mire Brad felröhögött.

 - Nekem meg már kurvára cigi hiányom van – válaszolt, mire Roo elhúzta a száját. Nála is ugyanez volt a helyzet.

 - Beszélgessünk – vetette fel, mire a fiú felhúzott szemöldökökkel hátradőlt, karjait a tarkója mögé helyezte, hogy a feje kényelmesen legyen, majd a lányra nézett. Nem volt túlságosan kedve a csajos csevejekhez, tekintve, hogy ő nem volt nő nemű, de azért nem ellenkezett, hátha valami fontosat is megtudna.

 - Mondjuk a hüvelygombáról – válaszolta Brad, mire a lány úgy igazán felnevetett. Fejét hátradöntötte, fekete haja is hátrahullott és úgy kacagott. Miután a röhögés lecsillapodott kuncogássá belevert egyet a fiú vállába.

 - Idióta vagy – mosolygott, majd beharapta a száját, nehogy újra kitörjön belőle a nevetés. Brad is vigyorgott, majd poénból bandzsított, hogy hülyén nézzen ki. A lány vihogni kezdett, majd kezét a szája elé tette, hogy ne látszon, mikor nevet, mégis a szemei boldogan csillogtak. - De komolyan! Beszélgessünk!

 - Roo – nézett rá a fiú és kedvesen mosolygott – Én nem vagyok a legjobb barátnőd, vagy a nővéred, hogy elmeséld nekem mikor jött meg először. Még csak az anyád sem, hogy számon kérjelek mindenért.

A lány arca elkomorult, ahogy Brad az anyját említette. Ösztönből a karjához kapott és erősen megszorította, majd lepillantott rá, hogy megbizonyosodjon róla, hogy ép. A fiú mindent figyelemmel követett és azonnal megértette, hogy nincs minden rendben.

 - Mi történt? - kérdezte és megfogta a lány karját, majd összekulcsolta kezeiket, hogy így mutassa, ő ott van neki és segít.

 - Lehet, hogy még korai lenne elmondanom – mondta, de kék szemeit lesütötte és erősen gondolkodott, hogy meséljen e róla. Bízott Bradben, de ki tudja, hogy fog reagálni. - Anyukám egy bizonyos depresszióba esett amikor apa elhagyta. Úgy érezte, hogy nem tökéletes és hogy senkinek sem kell, így azt akarta, hogy mi se kelljünk senkinek. A nővéreim már idősebbek voltak, eltudták intézni, hogy ne legyenek otthon esténként, de én nem. Anyu vágdosni kezdett. Minden nap egyszer, de úgy, hogy a seb másnap se tudjon begyógyulni. Ha valamelyik kezdett regenerálódni akkor újra megvágta. Csak 10 éves voltam – a könnycseppek gyorsan kezdtek hullani Roo szeméből, Brad pedig azonnal magához ölelte. Felhúzta a kart ami arra szolgált, hogy a karjukat tartsák és a mellkasához szorította a lányt. Hagyta, had sírja ki magát, közben pedig a haját simogatta, és úgy ölelte, hogy soha nem engedte volna el. Roo könnyei lassan elapadtak és kiegyenesedett, majd feltekintett. A szájukat újra csak milliméterek választották el, de Brad elhúzódott, és csak szorította a lány karját.

A következő két órát egymás megismerésével töltötték és miután megismerték a másik múltját elkezdhették élni a jelent. Még 5 óra volt a landolásig így Brad elővette a telefonját, hogy valami albumot keressen és a hallgatásával letudják magukat foglalni. Amint bekapcsolta a készüléket felvillant, hogy 123 nem fogadott hívása volt, de csak kilépett belőle és bedugta a fülhallgatót, majd egy ideig ide-oda húzogatta a képernyőt és mikor megtalálta amit felkeresett odanyújtotta Roo-nak a hallgató egyik felét, ő maga pedig bedugta a fülébe a másikat és hátradőlt. Lenyomta a lejátszás gombot és lehunyta a szemeit. A mobilból felcsendült a Do I Wanna Know, amit a lány imádott, hisz nagy Arctic Monkeys fan volt ezért a szöveget saját magában dúdolta, épp úgy mint Brad. Mindketten átadták magukat az imádott zenének és csöndben hallgatták, közben pedig emésztgették az új információkat a másikról. Sok mindent kellett megjegyezniük, de így máris egy újabb részt pipálhattak ki a kapcsolatukban. Roo gyorsan bedobta a szunyát, így feje ráhanyatlott a fiú vállára, aki csak mosolyogva hajtotta rá a saját fejét a lányéra. Jobb kezét felemelte és megcirógatta Roo arcát, tudva, hogy úgysem ébred fel. De nem tudhatta, hogy a lány ébren volt, csak épp közel volt, hogy bealudjon, így érezte, ahogy a fiú ujjai a bőréhez értek és egy olyan tűz kezdte égetni a testét amit eddig soha nem érzett. Ez a melegség végigkúszott a vénáin keresztül az egész énjében és olyan éber lett tőle, mint még soha. Mégis hagyta a fejét Brad vállán és úgy tett mintha aludna, mert más okot nem mondhatott volna, hogy a fiú közelében legyen.

Mikor felébredtek már csak fél óra volt az utazásból, a telefonból semmi nem szólt, az AM album már rég véget ért. Először Brad kezdett kelt fel arra, hogy a mobil megint csörög és gyorsan kikapcsolta, hogy ne érhessék el, majd belecsúsztatta a táska zsebébe a készüléket és ébresztgetni kezdte Roo-t. Először csak fújdogálta az arcát, majd simogatta, de még gyengéden pofozgatta is, még végül egy puszit lehelt a lány arcára. Roo szemei kipattantak és fejét gyorsan felemelte, majd körülnézett. Miután megbizonyosodott arról, hogy még a repülőn vannak kinézett az ablakon és figyelte az éjszakai Amerikát. Közel voltak San Francisco-hoz, így Kaliforniához is, de még volt egy kis idejük. Az a fél óra nézegetéssel telt el, majd a két fiatal boldogan érezte, hogy a gép kerekei földet értek. Mikor elkezdődött a kiszállítás az elsők között pattantak fel és siettek a kijárathoz. Kedvesen elköszöntek a légiutaskísérőktől, majd a cigis dobozokat markolva léptek ki a friss Kaliforniai levegőre. Először Roo futott le a lépcsőn közben mélyen beszippantva szülőföldje oxigénjét, utána pedig felnézett és várta, hogy Brad mellé érjen. A fiú a lépcső tetején beletúrt hajába, majd megnyalta a száját és körülnézett. A lány csodálva figyelte, az egész srác egy tökéletesség volt. Lesietett Roo-hoz és együtt gyújtottak rá az első szálra. Mindketten felnyögtek, ahogy a nikotin hosszú idő után először a testükbe került és gyorsan elsétáltak a bejárathoz. Attól öt méterre megálltak és elszívtak vagy hat szálat. Miután nagyjából pótolták ami kellett egymásra pillantottak és versenyt futva berohantak a repülőtér épület részébe, majd a lány rutinosan elvezette Bradet a csomagokhoz. A futószalagon sok idő után végre felbukkantak a bőröndjeik és Brad lazán leemelte mikor hozzájuk értek. Roo figyelmesen nézte, ahogy a fiú tetovált karjain kidagadnak az izmos és erősen markolva a csomagokat leemelte őket. Kétség sem volt afelől, hogy Brad erős, ezt bárki megtudta állapítani ha csak ránézett.

 - Most jön az, hogy kilépünk a kapukon, jönnek a paparazzik és le akarnak kapni ahogy elhagyjuk a repteret? - kérdezte Brad vigyorogva, mire a lány felnevetett.

 - Nem, most jön az a rész, hogy mindenki leszarja, hogy mit csinálunk így beülünk egy taxiba és a motelhoz megyünk.

Miután leintettek egy taxit Brad beemelte a közepes nehézségű bőröndöket a járgányba, majd bepattant Roo mellé és bemondta a motel címét a sofőrnek. Arcát szinte az ablakhoz nyomta, mert még sosem volt Amerikában és érdekelte milyen éjszaka, hisz akkor a legizgalmasabb. Alig 15 percbe tellett, hogy a kocsi leparkoljon a szegényes motel mellett és kérje a fizetséget. A fiú kifizette, majd kisegítette a lányt és a csomagokkal a kezében besétáltak az előtérbe. Bejelentkeztek a portásnál aki a kulccsal a kezében elvezette őket két szobához. A fiatalok megköszönték, majd először benyitottak Roo lakhelyébe. Az ágyra rá volt dobva az ágynemű, így először felhúzták, majd körülnéztek. Volt egy kis fürdőszoba és egy konyha, de a legnagyobb teret a háló adta ki. A tapéta kezdett málladozni, a fal is néhány helyen omladozott, de amúgy megfelelő volt alvásra és mosakodásra a helység. Brad lerakta a lány csomagját, majd jó éjszakát kívánt és átment a saját szobájába. Szinte ugyanolyan kinézetű volt, mint a lányé, így nem telt sok időbe, hogy felmérje, alig 10 perc után már zuhanyzott és utána beugrott az ágyba. Hallotta, hogy a mellette lévő lakban még folyik a víz, tehát Roo is mosakodott. Brad lehunyta a szemeit, majd próbált aludni, de nem ment neki. Akárhogy forgolódott, egyszerűen kénytelen volt elaludni. Hátra fordulva figyelte a plafont, majd hallotta, hogy halk kopogás után valaki benyit.

- Nem tudtam aludni, nem tudom, te hogy vagy vele, de kicsit idegesítő ilyen kényelmetlen ágyban aludni. - suttogta Roo, majd beosont a szobába és leült Brad ágya szélére. A fiú csak csendben mosolygott, majd megfogta a lány karját és lehúzta maga mellé. Megosztotta vele a takaróját, utána pedig figyelte, ahogy Roo nézte őt. Barna szemeit a gyönyörű kék tekintetbe fúrta és várta, hogy megszólaljon, de a lány nem tette. Csendben feküdtek egymás mellett, míg végül Roo hasra fordult és nagy levegőket véve lassan elaludt. Brad még egy kis ideig hallgatta a lány szuszogását, majd az ütemes oxigén vételt számolva ő is lehunyta szemeit.

Sziasztok drágák. Nos, először is: sajnálom, hogy múlt héten nem volt új rész, mindig fel akartam rakni aztán mással ütöttem el az időt. Most viszont itt van, és hét végén jön egy újabb fejezet vagy mi. Azonban azt látom, hogy a lelkesedésetek mintha eltűnt volna, pedig nem értem miért, tényleg minden megpróbálok, hogy elfogadható részeket írjak. Komi sem érkezett, és habár páran írtatok máshol + lett 2 feliratkozóm, azért mégis nem érzem, mintha érdekelne titeket a történet. Kérlek írjatok, ha tetszik, főleg ide, itt biztosan megkapom.