01

Egy fiú lépett be a klubba, fekete pólója izmos hasára feszült, fekete nadrágja egy fekete bakancsba volt betűrve, cigijét épp akkor szívta el ezért füst jött ki a száján keresztül. A lányok érdeklődését erősen felkeltette, de volt aki már megszokhatta hisz minden pénteken ide járt, hogy legurítson pár felest vagy sört, esetleg néhanapján egy lányt is elcsábított. A szmog azonnal érződött, cigifüst terjengett a levegőben, de a fiú tüdeje már nem ellenkezett a mérgező anyagok ellen, könnyen befogadta azokat. Leült a bárszékre, karjait ráhelyezte az asztalra és felnézett a pultos lányra. Szőke volt, túlsminkelt, ruhája szinte alig takarta a testét, így a részeg férfiak rendesen megbámulták. Brad érdeklődését nem izgatta fel, így csak egy üveg Jack Daniel's-t rendelt és várt, hogy kiszolgálják. Mögötte valami rock zenét játszó banda pengette a gitárt a tömeg pedig üvöltve ugrált a színpad előtt. Brad lehunyta szemeit és egy pillanatra kizárta az agyából a zenét, az emberek nyomorgását, az izzadság és a füst szag keveredését. Érezte, hogy egy hideg üveg ér a bőréhez, ezért elégedetten megmarkolta az előtte lévő poharat és meghúzta. A torka már azonnal reagált is, összeszorult s egy pillanatra mintha csípett volna. 'Mindig az első a legrosszabb' emlékezett vissza Brad az apja szavaira, majd újra legurított egy nagy pohárnyi Jack-et. Ezért szerette a bárt, mert itt nem kellett szembesülnie a nyomorúságos életével: barátnőjével aki folyamatosan nyaggatja, hogy vegye feleségül, édesanyjával aki halálos beteg és a munkájával amivel megkeresi a a pénzt az albérletre és amiből félre rak az egyetemi tandíjra. 'Minden rendben' szokta mondani 'De szívesen elüttetném magam egy busszal'. Barátnője persze ki nem állhatja a pesszimizmusát, de Brad gondolkodás módját nem tudja megváltoztatni. A fiú felállt a székről, megfogta az üveget és benyomakodott a táncoló tömegbe, hogy élvezhesse az éjszakát. Barátnője elment egy hétre, így övé lehetett a világ és ki is használta. Beletúrt barna hajába és újra belekortyolt az alkoholos italba. Egy rózsaszín ruhás lányt nézett ki magának, így amint odaért rárakta nagy tenyereit a lány csípőjére és hozzásimult. Igazán élvezte a forró közelséget és újat húzott a piából.

 - Kelly - súgta a lány a fülébe, közben szája a fiú nyakát érintette.

 - Brad - üvöltötte vissza a fiú, tudva hogy a hangos zene miatt a lány csak így hallhatja meg. Kelly a következő szám után megfordult és rátapasztotta ajkait a fiúéra. Az alkohol mennyiség amennyit elfogyaszthatott az éjszaka érződött a leheletéből így miután szétváltak Brad üvöltött neki, hogy hoz egy italt, de nem ment többé vissza. Már tudta, hogy a lány csak felejteni akar, mert normális ember nem iszik ennyit. Kilépett a csípős hidegbe a klub mögötti részbe és meglepetten látta, hogy egy másik fiatal dől a falnak és nagyot szív a kezében tartott Marlboroból. Brad odasétált mellé és elővette a cigaretta dobozát majd egyből el is hajította, mert üresen találta. Az idegen odanyújtotta neki a meggyújtott szálat amit a fiú egy biccentéssel megköszönve elvett, majd a szájába helyezte, s csöndben élvezte a halál ízét. A Jack Daniels már elfogyott így Brad a földre ejtette az üveget ami ezer szilánkban terült szét a földön mint ahogy néha egy emberi szív is teszi. Miközben szívta a cigit megnézte a lányt: 19-20 éves lehetett, hosszú fekete haja hullámosan omlott vállára. Fehér bőre kiemelte az arca szépségét, kék szemei olyan világosak voltak hogy szinte világítottak. Ajkai piros rúzzsal voltak kikenve és abban a pillanatban 'O'-t formáltak, hogy a füst kiszivároghasson rajta. Egy katonai stílusú dzsekit viselt, fehér pólója be volt tűrve fekete nadrágjába, bakancsával a földet rugdosta. Igazán csinos volt. Mindketten némák voltak és egymás után szívták el a szálakat. Brad feje kezdett megtisztulni így fokozatosan nyerte vissza a gondolatait is, amit utált. Az egész életét utálta, de már csak az édesanyja miatt sem ölhette meg magát. Na meg persze mindig van egy elbaszott ember a földön, és ő töltötte be ezt a szerepet, ezért nem akarta, hogy másnak is ez a világ jusson. Sötét gondolatai azonnal elillantak amikor mozgolódást érzett: a lány közben leült az aszfaltra, fejét a falnak hajtotta és lehunyt szemmel élvezte a péntek esti hűvös levegőt. Brad megköszönte a cigiket, majd leporolta a nadrágját és elindult, de muszáj volt neki utoljára visszanéznie, hisz ritkán lát ilyen szép lányt. A fekete hajú nem mozdult ezért a fiú visszasétált és megbökte. Hiába, az idegen már nem volt magánál, teljesen kiütötte magát az italokkal. Brad hálát adott az égnek, hogy barátnője pont ezen a hévégén utazott el, így felkapta a lányt a vállára és hazaindult. Igazából így akarta megköszönni az ingyen cigit, na meg ha már valaki ágyában kell, hogy aludjon akkor az övé legyen az. Lassan botorkált a házába, mert nem akart sem pofára esni a fiatallal együtt, sem pedig feltűnést kelteni, hogy kicsit ittasan botorkál az autópályán egy ismeretlennel a hátán akinek a nevét sem tudja.

Prológus

Az egész olyan volt, mint egy kártya játék. Megvolt az alapunk és szépen lassan elkezdtük építeni, de vigyáztunk, hogy óvatosan rakjuk össze, különben ledőlt volna. Minden lépésünk bizonytalan volt, mert ki tudta, hogy mikor esik szét az egész, mégis kitartottunk az őrült ötletünk mellett. Csak csináltuk, és élveztük amit tettünk, bármilyen hatással is volt a jövőnkre. Meggondolatlanok voltunk? Igen, néha túl gyorsan raktuk egymásra a kártyákat, de soha nem bántuk meg. Sosem tudtuk úgy igazán felépíteni a várat, mert néha-néha hiányzott valami a fejlődéshez, amit nem tudtunk pótolni. Mégis most itt vagyunk, itt állunk a kész kártyavár előtt és mosolygunk. De jön egy fuvallat és a palotánk összedől. És az a fuvallat téged is elvisz, hiába szorítottam a kezed olyan erősen.