05

                                                  Fall Out Boy - Young Volcanoes

Roo elemében volt, mégis mikor a fiú mellkasára hajtotta a fejét és hallotta a gyors szívverését elálmosodott. Olyan nyugodt volt minden, szívesen maradt volna még így egy picit. Azonban Brad is észrevette a kábaságát és megszakította a békés pillanatot, hogy egy olyan büfét keressenek ahol cigizni lehet. Amint kifizettek két szendvicset leültek egy fából barkácsolt kis asztalhoz és előhúzták a cigis dobozaikat és halkan csevegve szívták a szálakat. Brad izgatott volt, mert nagyon ritkán utazott és még soha nem volt Amerikában, míg Roo nevetve nézte, ahogy a fiú aggódik.
 - Több, mint tíz óráig nem lesz cigizés, atyaég – temette az arcát a tenyerébe Bradley – Belegondolni is rossz.
 - Ki fogod bírni, főleg, mert utána annál jobb mikor meggyújtod a csikket és elszívod – mosolygott a lány, majd beletúrt fekete hajába – Izé, hány napra foglaltál motelt?
 - Három – kacsintott a fiú, mire Aphrodite elvörösödött – de külön szoba, megnyugodhatsz.
 - Hagyjál már – nevetett a lány, majd beleöklözött Brad vállába és a vécé felé sétált. Ahogy a fiú utána nézett elvigyorodott, majd megrázta a fejét, hogy barna haja normálisan álljon. Baszki, hogy történhetett ez? Telefonja kikapcsolva pihen a zsebében, miközben barátnője megpróbálja elérni, ő maga pedig egy reptéren ül, miközben egy olyan lányt vár, aki miatt képes elutazni Californiába egy kis kulcs miatt. Az egészet megkérdőjelezhette volna az elmúlt napokban, de nem tette és most itt van. Igazából jól esik neki, hogy kicsit megszegheti a szabályokat, hisz sosem volt jó fiú típus. Melanie is elfogadta ezt, mégis visszafogta, csak hogy bebizonyítsa a szüleinek, hogy Brad jó választás, habár ezt  nehéz lett volna bemagyarázni bárkinek is. Elmélkedései közepette Roo visszajött és csöndben hagyta a fiút gondolkodni és ahelyett, hogy zavarta volna inkább enni kezdte a szendvicsét. Egy kis vaj az arcára ragadt amit Bradley észrevett és kuncogva az egyik szalvétát odanyújtotta a lánynak, majd utasította, hogy hol koszos és hol törölje le, de Roo annyit bénázott, hogy Brad kikapta a kezéből a puha anyagot, közel hajolt a lányhoz és letörölte a vajat. Szájuk alig pár milliméterre volt egymástól, így a fiú zavartan megállt ott ahol volt. Barna szemeit Roo kék tekintetébe szúrta, ajkát alig láthatóan megnyalta és közelebb hajolt. Ha eddig nem volt olyan pillanat, hogy ne kívánta volna, akkor most jött el, hogy nem tudta magát türtőztetni. A lány lehunyta szemeit, száját kicsit kinyitotta és várta, hogy Brad ajkai az övéire simuljanak, ám hiába várta a pillanatot, ugyanis a fiú véletlen meglökte Roo limonádés poharát ami felborult és a folyadék sebesen folyt szét az asztalon. A fiú felugrott és pár papírzsebkendővel próbálta feltörölni az italt, de az csak gyorsabban csöpögött le a fáról, így egy pincérnek szólt, hogy segítség kéne. Roo is felállt és csendben törölte az asztalt, magában pedig szídta az előbb történteket. Megszerette volna csókolni Bradet, sőt meg akarta csókolni Bradet, de ez az idióta elrontotta a tökéletes pillanatukat! A lány hirtelen lesápadt és egy pillanatra el is felejtette, hogy az asztaluk limonádéban úszik. Brad ezt észrevette és villámgyorsan Roo mellett termett, majd lehajolt hozzá és megfogta a karját.
 - Minden oké? - kérdezte, mire a lány felemelte fejét és kék tekintetével a fiúét kutatta. Bólintott egyet, majd visszatért a törölgetéshez.

Mekkora idióta! Ennek a fiúnak barátnője van, ő csak egy lány akivel pár napja találkozott és nem jelent neki semmit. De miért akarta megcsókolni? És basszameg, miért vitte haza aznap este, miért hagyta, hogy napokig nála legyen és miért jön el vele Californiába? Túl sok volt a miért, ő maga pedig válaszokat akart. Nem most, de majd később kellenek neki. Egy takarítólány ért oda, fiatal volt, vörös haját egy magas kontyba fogta össze, tökéletes alakjára ráfeszült a takarítóruha és a fekete szoknya talán rövidebb volt a kelleténél. Brad egy pillanatra elkerekedett szemekkel bámult rá, majd tekintete lejebb tévedt és a lány fenekén állt meg. Roo az egészet látta, de nem szólt semmit, habár belül nagyon dühítette. A fiú persze gyorsan elkapta a pillantását és tovább tisztította az asztalt, és nem szólt semmit. Barna szemeit a limonádéban ázó fára szegezte, hisz pontosan tudta, hogy elcseszte. Nem kellett volna ezt tennie, de baszki annyira kívánta Roo-t! Jobban, mint barátnőjét bármikor is az elmúlt években. Most viszont a lány távolságtartó lesz, hisz biztos nem akar semmit sem Bradtől és nem szeretné, hogy esetleg még egy ilyen megtörténjen. A fiú meg is érti Roo-t, teljesen igaza van. Messziről kell vágynia a lány után, védenie kell Californiában és nem megfektetni. Ez lesz jó mindkettőjüknek. Mikor végeztek az asztallal elnézést kértek a főnökről (aki kijött megnézni mi történt) majd sietve elhagyták az éttermet a szendvicsekkel. Még fél órájuk volt, hogy elkezdjék a beszállítást és már minden vizsgálaton. Becsekkoláson túlvoltak, így kénytelenek voltak várni. A cigit el kellett, hogy rakják, mert már nem tudtak hol rágyújtani, és a boltok nagy része it tömve volt hála a turistáknak, ezért nem tudtak mit csinálni. Roo csendes volt egész idő alatt ezért Brad nem akarta zavarni, de szörnyen unatkozott így elindult felfedezni a repteret. Egy kis fényképautomatára talált rá és kihúzta a függönyt, hogy megnézze vannak e bent, de azonnal elpirult ugyanis egy pár csókolózott bent miközben a gép felvillant, jelezve, hogy a kép elkészült. Brad elnézést kért, majd sietve ment vissza a lányhoz, aki rá várt.
 - Elkezdték a beszállítást – motyogta, majd megfogva Melanie egyik kis táskáját beállt a sorba. A fiú beugrott mellé és rámosolygott, de a lány csak lehajtotta a fejét. Brad a mutatóujját Roo álla alá helyezte és felemelte az arcát, kényszerítve, hogy ránézzen.
 - Mi a baj? - kérdezte, de a lány nem válaszolt – Sajnálom a majdnem csókot, jó? Nem kellett volna.

Roo felsóhajtott és Bradre emelte kék tekintetét. Egymás arcát fürkészték és várták, hogy a másik megszólaljon, de nem tette semelyikük sem. Annyira elmerültek a másik tanulmányozásában, hogy észre sem vették, hogy a sor megindult, egy idős férfi szólt nekik dühösen, hogy induljanak. A fiatalok motyogva bocsánatot kértek és várták, hogy sorra kerüljenek, közben pedig Roo halkan megszólalt, hogy csak Brad hallja.
 - Semmi bajom, egyszerűen nincs jó kedvem. Majd hozzászoksz a következő három nap alatt, hgy nagyon idegesítő tudok lenni.
 - Sosem tudsz idegesítő lenni – suttogta a fiú, mire Roo felkapta a fejét.
 - Tessék? - kérdezte a lány, de Brad csak megrázta a fejét – A majdnem csókot meg felejtsük el, semmi értelme.

Mindkettőjüknek rosszul esett ez a mondat és tudták, hogy hazugság. Minden értelme megvolt, csak maguknak is féltek bevallani, mert az nem lett volna előnyös lépés a kapcsolatukra nézve. Ők csak barátok, ismerősök akik segítenek egymásnak és ez így van jól. Mikor az előttük lévő pár útlevelét nézték Brad és Roo akaratlanul is megnézték a fiút és a lányt. A lány alacsony volt, barna haja kiengedve omlott vállára, igazán jó alakja volt, a kék farmerje tökéletesen illett izmos lábaira, vans cipőjén macska minták foglaltak helyet. A fiú fekete haja felzselézve állt, egy bőrdzseki lógott lazán a vállán, barátnőjét pedig a derekánál fogva húzta magához. Szép pár voltak, Brad gondolatai pedig egy teljesen más világba vezették őt. Mi lenne ha most ők lennének így, kézen fogva. A fiú megrázta a fejét, majd megpróbálta élesen a fejébe verni a képet, hogy ő Melanie-val áll így, nem pedig Roo-val, hisz ez így jó. Szemeit lehunyta, kezeit ökölbe szorította, mintha így akarná kiűzni az agyából a gondolatot, hogy Roo nem tartozik hozzá. De most egy kis ideig még együtt lehetnek, neki kell a lányra vigyáznia, megvédeni a nagy világ súlyától, amit (akármennyire is kemény) nem bírna el. Szemeit kinyitotta és egyből elnevette magát amint megpillantotta, hogy Roo odapattant a pulthoz, átnyújtotta az útlevelét és egy bájos mosollyal elkápráztatta a steward-ot, majd várt, hogy azonosítsák a jegyet, hogy jó járatra akar e felszállni. A fiatal korukbeli srác egy ezerwattos vigyort küldött a lány felé és a hajába túrva flörtölni kezdett vele.
 - Szia kislány, hol van apuci? - kérdezte, mire Bradből kitört a röhögés, kezét a szája elé kapta és úgy tett mintha a köhögné, mert a lány hátrapillantott.
 - Édesem – mosolygott Roo, majd közel hajolt az ismeretlen arcához – Nagy tévedésekben élsz, ha azt hiszed ez beválik.
 - Tessék – nyújtotta át a tépett jegyet a fiú, de még szorította, hogy a lány ne vehesse el, majd rá kacsintott – Telefonszám és beszállhatsz.

Roo elkerekedett szemekkel bámult rá, majd összehúzta azokat és száját szólásra nyitotta. Brad ekkor lépett oda, mert a kisasszony képes lett volna áthajolni a pulton és kikaparni a fiú szemét. Odalépett, kezeit Roo derekára rakta, majd egy lágy puszit nyomott a lány arcára, aki a gyorsan rájött, hogy mi van a dologban így nyugodtan hagyta. Brad gyilkos tekintettel fürkészte a jegyszedőt, majd megszólalt.
 - A barátnőmet hagyjad, világos? - a fiú elvörösödött, majd hebegve megnézte Bradley jegyét is és intett az utaskísérő lánynak, hogy engedje el őket. Brad elmosolyodott, hisz mindig könnyen képes megfélemlíteni az embereket, mert egy tetkós, izmos srácnak senki nem mer beszólni. Mikor beértek a repülőgépbe a fiú levette kezeit a lány derekáról és gyengéden maga előtt tolta, hogy minél gyorsabban megtalálják a helyüket. Roo hátrafordult és rávakkantott Bradre, hogy ne merészelje tolni, mert felpofozza. A fiút szórakoztatta ez a dühös modor, de csendben hagyta és inkább csak araszolt az előtte lévő után. Mikor megtalálták a helyüket gyorsan le is ültek, táskáikat az ölükbe vették, dzsekijüket levették és várták, hogy a gép felszálljon.

04

Alig 10 órával később Brad már fogat mosott a fürdőszobájában és zuhanyozni készült. Mikor hajnali hat körül felébredt és rájött, hogy az aszfalton éjszakáztak a bár mögötti részen azonnal eltűnt minden álmossága és felkapta a lányt, hogy elinduljanak hazafelé. Közben persze Roo is felkelt és a saját lábán vánszorgott a fiú mellett, erősen koncentrálva, hogy ne essen össze az úton, míg a kocsiért mennek. Miután bepattantak a járgányba Brad elindította a motort és felcsavarta a fűtést, hogy átmelegedjenek a hideg kinti levegő után. Roo-nak alig öt percébe telt, míg az ablaknak hajtott fejjel be nem aludt és már csak akkor nyöszörgött amikor a fiú beállt a garázsba és felvonszolta. Brad lefektette az ágyába, levette a bakancsát, hogy legalább a tisztítóba ne kelljen mennie és betakarta az alvó lányt. Utána halkan becsukta az ajtót és kiment cigizni. Miközben felfrissült a méregtől átgondolta az elmúlt 2 nap eseményeit. Megismerte Roo-t akivel igazán jól érzi magát, de ez nem marad így örökké. Habár hozzánőtt a fekete hajú, bakancsos lány tudta, hogy el kell majd engednie és soha többet nem találkoznak. Talán így is lesz jól, nem tudják jobban felkavarni egymás életét. Miután elnyomta a csikket felment a fürdőbe, hogy fogat mosson. Miután végzett és fogsora fehéren csillogott beállt a zuhanyzóba, hogy vegyen egy forró zuhanyt. Jó érzés volt, hogy két napja először végigszántották a meleg cseppek a testét és aztán eltűntek a lefolyóban. Haját is megmosta, ujjbegyeivel beledörzsölte barna tincseibe a sampont, majd leöblítette és a szőnyegre lépett, hogy el ne csússzon. Egy törülközővel megszárítkozott majd a puha anyagot a dereka köré tekerte, hogy szabadon mászkálhasson a házban. Belopózott a hálóba és sietve kikapott egy alsót az egyik fiókból majd kisurrant az ajtón és felhúzta a fekete boxert. Barna tincseit megrázta, majd lesétált a konyhába, hogy a vezetékes telefonról rendeljen két doboz pizzát ebédnek. Felhívott egy viszonylag közeli pizzériát és egy hawaii és egy sonka-kukorica pizza mellett döntött, mert valamelyiket csak szerette a lány. Ezek után lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a tévét amiből felbömbölt Pitbull legújabb száma. Brad elhúzta a száját és azonnal lehalkította a készüléket, de biztos volt benne, hogy Roo felébredt. Vadul nyomkodta a távirányítót, hogy valami normális csatornát keressen, de ha nem szappanopera ment akkor teleshop. Végül megállt a zenecsatornán és barna szemeivel a képernyőt szuggerálta. Furcsábbnál furcsább klipek tűntek fel, de volt köztük egy-két jó is. Mikor morgást hallott az emeletről elmosolyodott, tudva, hogy Roo az aki a reggeli akcióját végzi éppen. Ez a 3 nap elég volt ahhoz, hogy pár szokását már ismerje a lánynak, ezek között volt a felébredés utáni morgás is. Aranyosnak találta Roo-t, és nem bánta volna, hogyha még maradt volna pár napig, bár még ő maga sem tudta, hogy mi lesz most velük. A lánynak még mindig nem volt meg a kulcsa és így haza sem mehetett, de Melanie alig 3 vagy 4 nap múlva visszajön. Van még idejük, ha nem is olyan sok, de van. Roo leugrált a lépcsőről, megigazította magán Brad "You are with him and not me" pólóját, és barátnője egyik cicanadrágját kicsit lejjebb húzta majd felpillantott a fiúra. Kék szemei felragyogtak és villantott egy tökéletes mosolyt, gödröcskéi elmélyültek, arca pedig boldogságot sugárzott.

 - Jó reggelt – köszönt – Kávé?

A fiú csak a konyha felé mutatott és jót szórakozott magában, hogy Roo úgy viselkedik mintha itt lakna. Melanie ruháit viseli, kávét főz és már saját fogkeféje is van, szinte az egész lakás az övé. Miután a lány visszatért egy gőzölgő csészével leült a kanapéra Brad mellé, felhúzta a lábait törökülésben, majd elvette a távirányítót és ő is végigkapcsolta az összes adót, míg végül vissza nem tért a zeneadóhoz. A fiú felnevetett, majd hátradőlt a fotelon és Roo-t nézte, ahogy iszik. Fekete haja most kócos volt, úgy tűnik még nem járt a fürdőben, lehunyt szemei alatt egy alig látható lila karika húzódott, szája piros volt ahogy a forró kávé megégette, arca kipirosodott a gőzölgő italtól, szempillái megrebegtek. Brad megrázta a fejét, majd lehalkította a zenét és újra Roo felé fordult, de ezennel meg is szólalt.

 - Figyelj csak, mit csináljunk most, hogy véglegesen nincs meg a kulcsod?

 - Hát, a szomszédaimnak nincs meg a pótkulcs. Csak az anyámnak. - nyitotta ki a szemeit a lány, de arca eléggé elutasító volt.

 - Na, akkor meg is van mit csinálunk ma! Elmegyünk anyukádhoz, biztos nem lakik messze! - csapta össze tenyereit a fiú.

 - Brad – mondta ki lágyan a nevét – Az anyám Californiában lakik.

A fiú elkerekedett szemekkel nézett rá. Remélte, hogy csak viccel és beleboxol a vállába nevetve, hogy bevette. De nem volt vicc.

 - Hogy hogy... - akarta kérdezni, de megakadt.

 - Ilyen messze lakik? Nem ápolom túlságosan a kapcsolatot a családommal, az is lehet, hogy anyám telefonszáma sincs meg.

 - Roo, el kell mennünk anyádhoz. Nem maradhatsz itt – mondta Brad, de ahogy meglátta a lány elkomorodott arcát azonnal megbánta, hogy kicsúszott a száján.

 - Azt hiszed, nem tudom? Önszántamból jöttem ide alig 3 nappal ezelőtt? Tudom, hogy kell a pótkulcs, de nem jutok oda el egyedül. - temette az arcát kezeibe.

 - Ha benne vagy én elkísérnélek. Tudok repjegyet foglalni, megtudnánk szállni és mindenki boldog lenne. - ajánlotta fel a fiú, mire a lány csodálkozó pillantást vetett rá.

Végül elfogadta az ajánlatot és zavartan füle mögé helyezte az egyik fekete tincsét. Krákogott párat, majd felnézett Bradre.

 - Viszont...most nincs pénzem. És tudom, hogy kurva nagy bunkóság kérni, de muszáj ruhákat vennem magamnak! Esküszöm visszaadom, csak nem tudnál kölcsön adni? - teljesen elvörösödött, olyan zavarban volt, mire a fiú elmosolyodott és meglökte a lányt, majd bólintott.

Megbeszélték, hogy Brad összepakol és lefoglalja a jegyeket míg Roo vásárol, és miután hazajött indulnak is egyből. A lány 5 perc múlva el is tűnt a készpénzzel a zsebében, a fiú pedig leült a laptoppal az ölében és felment az egyik olcsóbb légitársaság oldalára, hogy minél előbb tudjon jegyeket foglalni a következő repülőre Californiába. Szerencséjére volt egy esti járat amire 5 szabad jegy maradt, így lefoglalt kettőt, majd felfutott a szobájába, és előkapta Melanie egyik kék hátizsákját amit csak azért nem használt, mert 'nem tetszett neki a színe'. Lányok, gondolta magában Brad, majd elvigyorodott a helyzet abszurditásán. Alig 3 napja ismerte meg ezt a csodálatos lányt és most közösen mennek Californiába, hogy megszerezzék a lakásához készült pótkulcsokat. A szállásról már gondoskodott, egy kis motelban fogják meghúzni magukat. Milyen jó lesz! Miután Brad telepakolta a táskáját előhúzott mégegyet és azt meghagyta Roo-nak. A szekrényben megtalálta az útlevelét, majd egy kicsit törte a fejét, hogy a lány, hogyan fog utazni útlevél nélkül, nagyon remélte, hogy nála van a személyie, különben lőttek Californiának. A sajátját azért berakta a zsákja zsebébe, a telefonját leszedte a töltőről és írt egy SMS-t Melanie-nak, hogy "Kicsit meglépek Californiába, jó nyaralást", aztán kikapcsolta, hogy barátnője ne tudja elérni. Hogy mekkora balhé lesz ebből! Brad gondolatait azonban csak az kötötte le, hogy most készül indulni egy teljesen másik kontinensre egy olyan lánnyal akit alig ismer. Miután Roo belépett az ajtón a fiú hozzávágta a táskáját és miközben a lány pakolt megtudakolta az összes fontos dolgot. Miután végeztek Brad hívott egy taxit, megnézte, hogy minden áramos cuccot lekapcsolt e, elszívott egy cigit, majd a zsákjával a hátán és Roo-val az oldalán kilépett a hideg levegőre. Bezárta az ajtót, közben pedig intett a lánynak, hogy üljön be a kocsiba és mondja el a soffőrnek a címet, majd bepattant mellé. Egy pillanatra összerázkódott a gyors hőmérséklet változás miatt (ugye a taxiban fűtöttek), majd a járgány nagy sebeséggel útnak indult. Egy pillanatra a fiatalok összenéztek, majd a fiú adott egy csikket a lánynak, lehúzták az ablakokat és elszívták a "gyilkost". Viszonylag gyorsan eljutottak a reptérre, mert nem volt dugó és az utakon is alig voltak. Roo azonnal kipattant a hátizsákjával amikor a taxi leparkolt, Brad pedig kifizette az utat és gyorsan a lány mellett termett, majd megkeresték a D terminált és becsekkoltak. A fiú bekapcsolta a mobilját, hogy egy hét szabadságot vehessen ki a jövő hétre, de alig tudta felhívni a főnökét, mert folyamatos bejövő üzenetek és hívások jöttek Melanie-tól, azonban nem törődött vele, csak tárcsázta a férfit aki munkát adott neki. Mikor kicsöngött a telefonja a tekintete Roo-ra tévedt. Fekete haja lófarokba volt fogva, kék szemeivel a repülőteret szemlélte, kezében egy sós mogyorós zacskót tartott és azt rágcsálta, miközben Bradre várt. A fiú beleszólt a készülőkbe ahogy a férfi felvette és ledarálta neki a helyzetet, majd könyörgött, hogy adjon egy hét szabadságot.

 - Bradley, tudod hogy régóta ismerjük egymást, hála a jövendőbeli apósodnak – a fiú megrázkódott, hogy mindenki ilyen természetesnek veszi, hogy elfogja venni Melanie-t. - de miért nem tudtál szólni előbb?

Brad magyarázkodott egy sort, majd elnézést kért és várt, hogy mit mond a főnöke.

 - Egy hetet kapsz, de ha még egyszer ilyen történik ne gyere vissza!

A fiú boldogan felugrott, és a hüvelykujját mutatta a lánynak, aki vidáman tapsolt, közbe lófarka ide-oda lobogott. Miután Brad letette a telefont odasietett Roo-hoz és már majdnem felkapta, hogy megpörgesse, de az utolsó pillanatban csak megölelte. A lány kuncogott, majd hátranézett ugyanis fütyültek neki. Mikor látta, hogy egy csapat fiú mutogatott rá és kacsintgattak, meg tették neki az agyukat, elpirult. Brad persze ezt nem nézte jó szemmel, ezért tátogott a csapatnak akik egy perc után már ott sem voltak. A fiú elvigyorodott, hogy milyen hatással van az emberekre, majd karon fogta Roo-t és leültette egy székre, ő pedig mellé telepedett. A lány a bakancsával rugdosta a csempével lerakott földet, közben pedig még mindig a mogyorót rágcsálta. Brad őt figyelte, majd hátradőlt és nézte az embereket ahogy elsietnek előtte. Egy fél óra után még mindig nem volt semmi hír a járatukról, ezért felállt és az ablaküveghez sétált. A reptér már ki volt világítva, ugyanis közben besötétedett. Odahívta magához Roo-t és mögé állt, úgy hogy alig pár centi válassza el őket egymástól. Végigmutatta a lánynak az összes szépséget, míg a végére Aphrodite már mosolyogva dőlt hátra a fiúnak. Bradet először meglepte ez a cselekedet, de aztán hagyta, hogy így álljanak, ketten, együtt, a repülőteret csodálva.

03

Brad arra kelt, hogy valaki mocorog mellette. Lassan kinyitotta a szemét és száját egy néma "O"-ra tátotta, amint meglátta a karjaiban fekvő lányt. Kifújta fekete haját a szeméből és beszívta Roo barackvirág illatát, ami most az egész bensőjét átjárta. Nem izgatta fel magát azon, hogy esetleg valaki rájön arra hogy együtt aludtak, hisz miután megtalálják a lány kulcsát már búcsút is mondanak egymásnak. Brad maga felé fordította a fekete hajú testét, így arcuk egy vonalban volt. Túl fáradt volt még ahhoz, hogy megnézhesse, hogy milyen a lány arca alvás közben, ahogy a nap első sugarai rávetik a narancssárgás fényt ezzel kiemelve a porcelánbaba szépségét. Így csak visszahajtotta a fejét és újra a mélybe zuhant.

Egy Nirvana számra ébredt fel, s miután egy biccentéssel nyugtázta, hogy a lány ott fekszik mellette, felkelt és felvette a mobilját

 - Haló? - szólt bele álmosan.

 - Hahó édes – hallotta meg barátnője hangját, amitől csak egy unott arcot tudott vágni. Kénytelen volt végighallgatni, ahogy Melanie vidáman csicsereg a nyaralásról Floridában, és hogy gazdag ember mindenhol, ő pedig aranybarnára sül, míg a szülei verik a pénzt. Mikor Bradre terelődött a téma a fiú csak kedves hangon megnyugtatta Melanie-t, hogy minden oké van, de a barátaival egy kan napot tartanak így mennie kell.

Amint megszabadult a telefontól hátrafordult a kanapéhoz és érdeklődve nézte ahogy Roo felkelt. Az egész egy hosszú folyamat volt, de Bradnek nem volt jobb dolga így csak figyelte a lányt, aki lassan ébredezni kezdett. Először csak mocorgott, majd szempilláit rebegtetni kezdte, s lassan kinyitotta óriási kék szemeit. Zavartság futott át az arcán, majd ajkait egy kicsit kinyitotta, és felnézett, nem láthatta Bradet, mert egyenesen előre bámult és a fiú nem volt a látókörében. Megdörzsölte szemeit és felnyújtott karokkal nyújtózkodott, közben pedig ásított egy utolsót. Oldalra pillantott, majd amint meglátta Bradet fáradtan elmosolyodott.

 - Jó reggelt – köszönt neki, majd felkelt a fotelről és a konyhába lépkedett. - Tudnál adni egy kis kávét?

 - Persze – biccentett a fiú és elkészített Roo-nak egy habos latte-t. Miközben a lány azt iszogatta, Brad magában már kitalálta a tervet mára. - Nos ki kell takarítanunk, a ház nem maradhat így. Utána pedig elmegyünk és megkeressük a kulcsodat.

 - És ha addigra elviszik? - kérdezte a lányt, de Brad ellenállást nem tűrva megrázta a fejét.

Miután Roo végzett és letörölte a kis bajszáról a habot, kutatást indítottak egy újabb póló után amit a lány felvehetne. Persze Aphrodite mint rocker erősen tiltakozott a rózsaszín darabok ellen, így végül kénytelen volt egy pokémonos fekete anyag mellett döntenie. Bradnek tetszett, hogy a lány ilyen játékos és a belőle áradó őszinte vidámság volt az ami megragadta. A fiú találomra kikapott pár fehérneműt barátnője fiókjából és megdobta vele Roo-t, aki nevetve hajolt el a ruhák elől, majd felkapta azokat és beszaladt a fürdőbe. Brad közben ugyancsak öltözéket cserélt, majd megfogta az ágy matracát és nehézkesen felemelte, de sikerült visszaraknia az eredeti helyére. Azután szépen megágyazott, és már Roo-val rakták vissza a párnákat. A szekrénybe is visszarakták a ruhákat, bár a lány néha elment öklendezni a selyem rózsaszín ruhák, szoknyák láttán, Brad pedig csak nevetett rajta. Volt amikor a fiú kért cigi szünetet, ugyanis tegnap nagyon kevés szálat szívott el és most kötelességének érezte bepótolni a hiányt. Ilyenkor Roo is vele tartott, és Bradley dobozából lenyúlt 1-2 szálat és azokat szívta el boldogan miközben sztorizgatott. Délután egyre elkészültek a hálóval és áttértek a nappaliba. A kanapé volt az egyetlen ép dolog a szobában, de csak mert azt este már összerakták. A lány egy törött vázát söpört össze, míg Brad az asztalt szerelte és épp a barát/barátnős témáról beszélgettek.

 - És van barátod Roo? - tudakolózott a fiú.

 - Nincs. Semmi kedvem ahhoz, hogy valaha is szerelembe essek és aztán ott hagyjanak. Az szar.

Bradley csak hümmögött, majd egy más témát hozott fel és közben a nappali is elkészült. Minden a helyére került, a lakás ragyogott, a fiú és a lány pedig kimentek egy újabb cigi pihenőre. A konyhával már az elsők közt végeztek, pont úgy mint a fürdővel is. Minden kész volt. Brad megnézte a lányt cigi közben: fekete haja most lófarokban lógott, pár tincs azonban kuszán rakoncátlankodott az arca mellett, kék szemei épp elmerültek egy fa szemlélésében, szempillái feketén rebegtek, ajkai között a kis csikket tartotta, orrát kissé felhúzta miközben szippantott a méregből. Brad mosolyogva dobta el a cigit, majd rátaposott és bement a házba a kocsikulcsért. Már sötétedett, de ilyenkor nyit a bár ezért előnyösebb ha későn mennek. Roo egy kis időt kért míg felment a szobába és kiválasztott magának egy kék short-ot Melanie ruháji közül és nagy nehezen de a fiókok legmélyén talált egy fekete harisnyát is. Miután felhúzta a darabokat betűrte a pokémonos pólót a nadrágba, úgy hogy buggyos legyen és felhúzta a bakancsát majd visszatért Bradhez. A fiú csodálatosnak találta a lányt, de nem tette szóvá így csöndben beültek a kocsiba és a klubhoz hajtottak. Brad majdnem összeütközött egy ferrarival a legjobb parkolóhely miatt, de végül ő nyert és büszke fejjel beirányította a kocsit. Kipattantak a járműből és a hátsóbejárathoz siettek. A legtöbb bulizó nem is tudja, hogy van hátsó része a bárnak, ezért Brad úgy gondolta, hogy jobb előbb ott megnézni, mert lehet péntek óta nem járt arra senki. Mindent átkutattak, még a szemetesekbe is bemásztak hátha meglátják a kulcsot, de nem jártak sikerrel. Beosontak a zenétől hangos helyiségbe és megkérdezték a bár tulajdonosát, Tristan-t, hogy nem adtak e le az elmúlt 2 napban egy kulcsot a talált tárgyakon. A férfi (aki alig volt 25 éves) csak az arcukba röhögött, majd fejcsóválva elmagyarázta nekik a helyzetet.

 - Srácok, ha valaki talál valamit, ebben az esetben egy kulcsot akkor azt zsebre teszi. Ide nem jó emberek járnak, tudhatnátok.

 - Basszameg – ült le a a pulthoz Roo, egyik fekete tincsét a füle mögé helyezte és a pultos lányt szuggerálta.

 - Két ír whiskey-t, ha lenne szíves – vette fel az udvarias énjét Brad, majd egy kedves mosoly kíséretében rákacsintott a lányra aki vihogva hozta azonnal a rendelést.

 - Brad, éppen most adták a tudtomra, hogy nem juthatok be a lakásomba és te flörtölsz egy ribanccal? Arg.

 - Nyugi már, elintéztem hogy előbb hozzák az italunkat, mint másnak. Mi a baj ezzel?Csak hagyj – intett és fejét a karjaira hajtotta. Brad már nyúlt, hogy megsimogassa a hátát, de végül nem tette. Helyette meglökte a vállával és felállt a székről magával húzva a lányt. Egyik kezében a két piás üveget tartotta, a másikban pedig Roo karját szorongatta, hogy el ne vesszen a tömegben. Mikor a fiú megállt a táncoló tömeg közepén a lány véletlen nekiment, de erre Bradley csak nevetett és leöntött a torkán pár korty piát. Roo kitépte a másik üveget a kezéből és ő is hasonlóan tett. Egy indie-rock banda nyomatta a zenét, ami Aphrodite idegességét kezdte lenyugtatni, így a lány egy idő után már ösztönösen mozgatta a csípőjét az ütemre, fejét ide-oda ringatta, kezeit pedig magasra tartotta és közben tombolt. Piros ajkai szétnyíltak miközben énekelte a szöveget, szemeit lehunyta, szempillái megrebegtek, tökéletes arca most pont Brad arcával volt szemben. A fiú csak követte a lány mozdulatait, ezért lassan ő is feloldódott és nem érdekelte abban a pillanatban semmi más. Pár számmal később egy lassú ütemsor csendült fel és a banda egy romantikus zenét kezdett játszani, mindenki párokba állt és szerelmetesen összebújva mozogtak a lágy hangokra. Brad és Roo összenézett, elröhögték magukat, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiú magához húzta a lányt, derekánál fogva kicsit megemelte, bakancsos lábait az ő bakancsos lábaira tette, hogy kicsit magasabb legyen, majd szorosan tartva kezdtek keringeni. Aphrodite felnevetett majd arcát szorosan a fiú vállába fúrta és beszívta Brad cigifüstös, kölnis illatát. Karjait a nyaka köré fonta és lábujjhegyre állt hogy csökkentse a közöttük lévő magasságot, majd halkan Bradley fülébe duruzsolta a zene szövegét. Épp olyanok voltak, mint bármilyen másik pár azzal a különbséggel, hogy ők nem voltak együtt vagy csak nem voltak elég ittasak ahhoz, hogy összeálljanak fűvel-fával. De a köztük lévő harmónia messziről sugárzott, le sem tudták volna tagadni, hogy ismerik egymást. A banda váltott és egy gyorsabb szám következett, így az ölelkezés abbamaradt: Roo leugrott a fiú lábáról és kicsit messzebb ment, egyik fekete tincsét az arca mögé tűrte és kék szemeit Braden tartotta. Elmosolyodott, majd körül nézett, hátha megtalálja az utat ahol a legkönnyebben kitudnak jutni cigizni a hátsó részhez. Mivel nem volt elég magas a tomboló tömeghez képest ezért Brad is figyelni kezdte, hogy hol van a fekete vasajtó és miután kiszúrta megfogta Roo karját, de olyan erősen, hogy a lány felszisszent.

 - Bocsi – üvöltötte a fiú, majd kicsit gyengébben érintette meg Aphrodite karját és úgy húzta ki a tömegből. Néha lökdösődnie kellett és többször veszekedett táncoló emberekkel, de sikerült eljutniuk az ajtóig és mikor senki nem figyelte őket kisurrantak. Brad egy csikket nyújtott Roo-nak aki hálásan elfogadta és törökülésben leült a földre, hogy minél előbb elmúljon az alkohol hatása. A fiú letelepedett mellé és csöndben szívták a cigiszálakat, csak néha mosolyogva egymásra. A lány behunyta a szemét és egy idő után nem kért több csikket csak mély levegőket vett és halkan dúdolt egy Brad számára ismeretlen dalt. Amikor a fiú nem számított rá Roo ráhajtotta a fejét Bradley vállára, közelebb húzódott hozzá és egyik kezével erősen szorította a megdöbbent ifjú karját.

 - Jó most ez így – motyogta, majd halk hortyogás követte a lány szavait. Elaludt. Brad lustán elmosolyodott és azon agyalt, hogy hogyan vigye haza a lányt, úgy hogy ne ébredjen fel. Azonban ő is álmos volt, ezért a saját fejét a lányéra hajtotta és a világ elsötétült körülötte.

Sziasztok, kedves olvasók! Amint láthatjátok, meghoztam a 3. részt, és kivételesen írok nektek ide is. Habár twitteren nagyon köszöngettem a megtekintést és a véleményeket, itt is szeretném mindenkinek meghálálni, hogy olvastok és érdekel a blog. El sem tudjátok képzelni mennyire boldog vagyok, hogy még csak a harmadik résznél tartok, de már 345 megtekintést kapott az oldal. Szóval nagyon köszönöm mindenkinek, szeretlek titeket és remélem továbbra is tudok nektek meglepetést okozni a történetben, bár ez tuti hisz még az elején vagyunk.

02

                                                       Arctic Monkeys- Arabella

Brad szemei azonnal kipattantak amikor a szobájából sikítás hallatszott. Felugrott a kanapéról és gyorsan szedni kezdte lábait a barna lépcsőfokokon. Épp a fehér ajtajához ért, amikor megpillantotta magát az egyik falitükörben. Felső testét semmi nem fedte, így mellkasa meztelenül mutatkozott, alul pedig csak egy boxert viselt. Megtorpant, és agyán rengeteg gondolat cikázott át, de ő csak egyet ragadt meg: nem mehet így be a szobába, hisz a lány még a végén azt fogja hinni, hogy megerőszakolta vagy valami. Végül jobbra fordult és a fürdőszobába sietett, hogy legalább egy pólót keressen. Kirángatott a szennyes kosárból egy fekete farmert, magára húzta majd egy piros-fekete kockás inget vett fel hozzá, s rohant is vissza a fekete hajúhoz. Lenyomta a sárgás kilincset és beesett az ajtón. A lány egy pillanat alatt némult el, óriási kék szemeit a fiún tartotta, s közben a jobb kezével a hajába túrt, pont amikor a fiú is. Brad halványan elmosolyodott és közelebb lépett az idegenhez és leült mellé az ágyra.

 - Mi a szart csinálok itt? - kérdezte a lány, mire Brad hozzáfordult.

 - Tegnap megkínáltál a cigiddel, de eléggé eldobtad magad, ezért hazahoztalak.

 - Szóval minden lányt hazahozol, aki megkínál cigivel? - húzta fel a szemöldökeit a lány.

 - Nem, minden olyan lányt hozok haza aki egy olyan helyen üti ki magát ahol ha valaki megtalálja és rájön hogy milyen csinos az elhurcolhatja és megerőszakolja.

Elhallgattak. Brad azért, mert nem akarta megsérteni a lányt, hogy esetleg olyat mond, amit nem gondol komolyan, a fekete hajú pedig azért, mert egy teljesen ismeretlen fiú (akinek az ágyában fekszik éppen) azt mondta neki, hogy szép.

 - Egyébként – köhécselt Brad – Bradley Simpson vagyok.

 - Aphrodite Collins, Roo. - biccentett a lány, majd egy pillanatra benézett a takaró alá és újra megszólalt – Tényleg nem történt köztünk semmi, ruhában vagyok.

Brad felnevetett majd a szekrényhez lépett és barátnője cuccai között kezdett turkálni. A gardrób 3/4-e Melanie tulajdonában állt és sorban sorakoztak ott a rózsaszín, lila vagy más színes ruhák, pólók, nadrágok és a baromi magas sarkúk. A fiú egész teste már majdnem a szekrényben volt amikor megpillantott egy fekete rövid ujjút és boldogan kirántotta a kupacból. Egy elnyűtt Green Day póló volt, amit barátnője valószínűleg sosem viselt, de Brad tudta hogy a lány biztos felveszi, hisz sütött róla a rock stílus. Odadobta az ágyra az anyagot és megnézte magának Roo-t: fekete haja kócosan szétterült a párnán, fejét az ágyneműbe temette, kis teste pedig egyáltalán nem látszott ki a takaró alól. A fiú hagyni akarta pihenni, ezért visszasétált a fürdőbe és egy pohár víz kíséretében a szájába dobta a fejfájás csillapítót. Ez a szombat reggeli akció annyira megszokásává vált, hogy a szervezete jelzett ha valamikor kihagyta. Bevitt egy pirulát Roo-nak is, és lerakta az éjjeliszekrényre, majd halkan leosont a konyhába és megnézte, hogy milyen élelmiszerek találhatóak a polcon. Nem nagyon tudott főzni, általában Melanie szokott, mert ő a tipikus arisztokrata szülők gazdag és jól nevelt lánya csaj, és hát ő maga teljesen reménytelen eset az ilyen dolgokkal kapcsolatban, ezért nem is szokta a barátnője a konyhába engedni, mert "a végén még felgyújtja a drága bútort". Most azonban Melly nem jön haza egy hétig, mert nyaralni van a családjával így a fiú azt csinál amit akar. Az interneten kinézte a legegyszerűbb hamburger receptet, és nekiállt főzni. A hamburger azok közé a kaják közé tartozik amik képesek lenyugtatni az ember szervezetét, és ez persze jól jött egy vagy két másnaposságnál. Épp az uborkát vágta fel, mikor lépteke hallott az emeletről és elmosolyodott, mert sejtette, hogy ki az. Roo suhant le a lépcsőn és megállt a fiú mellett.

 - Nem szeretnék tovább zavarni, kösz, hogy hagytál nem megdögleni. - az egyik lábáról a másikra dülöngélt.

 - Esetleg nem maradsz ebédre? Nem akarlak csesztetni, de nem tűnsz még annyira józannak.

 - Tévedsz.

 - Lehet. De egy hamburger sosem árt – kacsintott Brad, majd két tányért vett elő és a lány kezébe nyomta. - Teríts meg.

Csöndben dolgoztak, majd miután Roo végzett odament Bradnek segíteni a szendvicsek összerakásában. A fiú büszkén kihúzta magát, látva, hogy a lány egy fejjel alacsonyabb nála és kénytelen lenézni rá, hogy láthassa. Ezen kívül viszont Aphrodite nem volt alacsony, 170-175 centi is lehetett, tehát modellnek megfelelt volna. Brad kitette egy tálra a hamburgereket és az asztalhoz vitte majd lerakta, leült és enni kezdett. Roo pár perccel később csatlakozott hozzá és bár néma volt, kék szemei csillogtak a kíváncsiságtól.

 - És Roo, hány éves vagy? - kérdezte Brad, hogy megtörje a csöndet

 - 18, már leérettségiztem, és nem tervezek egyetemre menni. Te?

 - 19, és a szaros főiskolára gyűjtök. - újabb csönd.

 - Láttam, hogy csomó női cucc között turkálsz, hol van a barátnőd? - vetette fel Roo.

 - 1 hetes nyaralás a gazdag szülőkkel – grimaszolta el magát Brad. Az ő családja sosem engedhette meg magának az utazást, és semmilyen költségesebb dolgot. Édesanyja rengeteget dolgozott ápolónőként, édesapja pedig egy fodrász szalonban volt takarító. Egy kis házban laktak a 3 testvérével, és a játékot náluk a nádból fűzött kocsik készítése és a fából faragott kardok csiszolása jelentette. Szegény család voltak, ezért is költöztek el a fiúk minél előbb, hogy ne legyenek a szüleik terhére. Borzalmas élete volt eddig, és csak Melanie miatt él még.

 - Szóval mondhatom azt, hogy a barátnőd egy elkényeztetett ribanc féle? - kérdezte Roo, mire a fiú elnevette magát.

 - Mondhatod. De azért szeretem.

Halkan csevegtek az élet dolgairól, és teljesen belemerültek a másik szavaiba amíg el nem fogyott az étel. Akkor felálltak az asztaltól és elmosogattak. Roo már nem is akart annyira menni, Brad pedig szerette volna ha maradna. De hát Melanie biztos kiakad, ha megtudja a pletykás szomszédoktól hogy egy igazán csinos lány aludt nála.

 - Köszönöm az ebédet, finom volt. És kösz a vendéglátást. - biccentett Roo, miközben a zsebében turkált.

 - Máskor is – mosolygott a fiú.

 - Nem lesz máskor – tekintett fel a lány, kék szemei pedig csillogtak. Hogy a boldogságtól vagy a csalódottságtól az később kiderült, de ne fussunk előre.

Brad kikísérte Aphrodite-t, majd becsukta az ajtót és levetette magát a fotelre. Ha csak pár óráról is volt szó, nagyon jól érezte magát a lánnyal. Alig hogy 5 perc telt el Roo távozása után, már csöngettek is. A fiú morogva felállt, hogy biztos valamelyik szomszéd jön fenyegetni, hogy majd mindent amit látott elmeséli Melanie-nak, de tévedett. Roo állt az ajtajában és zavartan pislogva nézett Bradre.

 - Öhm, nincs meg a kulcsom, lehet kiesett a zsebemből miközben öltözködtem. Nem baj ha megnézném? - kérdezte, kék szemei pedig tágra voltak nyílva, hatalmas szempilláit pedig szégyenkezve rebegtette.

 - Gyere csak be – dobódott fel a fiú és beengedte.

A lány felfutott a fürdőbe, Brad pedig követte hogy segítsen neki keresni. Roo mindenhol megnézte, a vécé alatt (?), a csapban, a fürdőkádban, és utoljára a miniszekrényben. Azonnal elpirult ahogy meglátta, hogy pár óvszeres csomag pihen az egyik polcon és Bradre nézett, aki csak nevetett. 

 - Lehet a szobában hagytad, gyere.

Átvonultak a hálóba, és mindent felforgattak. Az ágyneműt szinte széttépték annyira rángatták és tapogatták, a matracot is kiszedték és megnézték hogy nincs e az ágy alatt. Brad a biztonság kedvéjért megnézte a szekrényben is, és ahányszor felkiáltott, hogy 'jé, itt valami csillog' Roo ugrott és bebújt mellé a ruhakupacba, de mindig kiderült, hogy csak Melanie egy csillogós ruhája vagy pólója az. Miután a háló úgy nézett ki, mint valami szemétdomb otthagyták és átforgatták az egész lakást. A konyhát, a nappalit, meg Brad összes kabátját is, hátha valamelyikbe került volna véletlen módon. Végül a kanapét szedték szét, hátha a fiú kivette Roo zsebéből (habár Bradley esküdözött, hogy nem történt ilyen) és beesett valahova, de semmi. Az egész lakás romokba hevert, de a kulcs nem volt meg. Roo dühösen belerúgott a fotel egy részébe, majd fájdalmasan felvonyított, ugyanis az egyik sarkába sikerült belevágni a lábát.

- Figyelj, kiderítjük, hogy hol hagytad a kulcsod, rendben? De most muszáj visszavarázsolnunk mindent a helyére, nem maradhat így a ház. - mondta Roo-nak a fiú, majd lehuppant mellé a kanapéra, a lány lábait arrébb tolta és bekapcsolta a tévét. Már besötétedett, a nap pedig gyorsan eltelt, hiszen későn keltek és a lakást szétszedni sem 5 percbe telt. Azonban Brad hiába bökdöste a fekete hajút, hogy segítsen a pakolásban végül feladta és keresett egy jó filmet. Hátrahajtott fejjel nézte a krimit, ami amúgy egy régi könyv alapján készülhetett, mert a fiú már az elején tudta a gyilkost. Néha, néha lehunyta szemeit és várta, hogy mikor hallja Roo szuszogását, de csak hosszú idő után érezte az egyenletes lélegzést. Lenémította a tévét, és csukott szemekkel koncentrált a lány lassú levegővételére és úgy érezte, hogy most végre egy kicsit megnyugodhat, mert megállt körülötte a világ.