07

Roo arra kelt, hogy egy tőle nem messze lévő szobában zuhanyoznak. Tudta, hogy Brad ágyában van, mert nem tudott aludni azzal a tudattal, hogy a fiú ott van tőle pár méterre és nem érezheti a teste melegét. Felkelt, karjait felfele nyújtotta, mintha megakarná érinteni a plafont, beletúrt fekete kócos hajába és várta, hogy társa kilépjen. Visszaborult a párnák közé, majd behunyta szemeit és alvást tettetett, mikor Brad kijött. Roo résnyire nyitotta kék tekintetét és megfigyelte a fiút fentről lefelé: barna haja vizes tincsekben tapadt az arcához, épp beletúrt izmos karjaival, amin tetoválás futott végig. Hasát eddig a lány soha nem látta, de lélegzete elakadt, ahogy megpillantotta a kidolgozott hastájékát, a V vonalat és az enyhe szőrzetet ami eltűnt a fehér anyag illeszkedésénél. Lábairól vízcseppek csorogtak és két lábfeje eltűnt egy moteli papucsban.

 - Jó reggelt – mosolygott Roo-ra a fiú, mire a lány meglepetten felült. Nem tudhatta, hogy a nagy bámulások közepette a szeme tágra nyílt és nem maradt titok a fent léte.

 - Szia – hebegte még mindig csodálkozva Brad tökéletességén.

 - Már egy ideje fent vagyok, menj a saját szobádba és áttudunk öltözni, majd mehetünk kajálni. Már kölcsönöztem kocsit, egy fél órája hozták ide – magyarázta a fiú, majd tekintetével végigkövette, ahogy Roo kiment.

Brad pár órája kelt, és miután részletesen tanulmányozta az alvó Roo arcát felállt a telefonhoz, hogy felhívhasson egy autókölcsönzőt. Miután a foglalással is végzett nézett egy kis Spongyabobot és amint meghallotta az autós pasas dudálást leszaladt a parkolóba, hogy kifizesse a három napi kölcsönzést. Utána pedig beállt a zuhanyzóba, hogy felfrissítse magát, de nem számított rá, hogy Roo pont akkor fog felébredni. Amint látta, hogy a lány elkerekedett kék tekintettel őt és a testét bámulja, elvörösödött. Éjszakai szobatársa nagyon szép volt, szemei kicsit karikásak, mégis élénken csillogott a világoskék írisze, ajkai rózsaszínen pompáztak, arca pedig jobban hasonlított egy angyaléhoz, mint egy emberéhez. Miután kicsörtetett az ajtón, Brad átöltözött és kint várta a kocsikulccsal a kezében. Igazi filmbe illő jelenet volt, ahogy a fiú a kocsinak támaszkodott, karjait összefonta a mellkasa előtt és pilóta-napszemüvege mögül figyelte Roo-t, aki egy laza fekete shortban és a hasa fölött összekötött Red Hot Chili Peppers pólóban lépett ki, fekete haját összefogta (Brad először látta így), fehér Vans cipőjét pedig viccesen vágta a talajhoz. Gyönyörű volt, a fiú még mindig elakadt lélegzettel reagált a csodára. Az ő csodájára. Bepattantak a járgányba, majd a lány telefonjának hála egész könnyen eljutottak egy Mcdonald's-hoz és megreggeliztek. Mindketten élvezettel tömték magukba a szénhidráttól gazdag ételt, és közben vicces sztorikat meséltek egymásnak. Roo még a sült krumplit rágcsálta az anyósülésen, mikor már az országúton haladtak a lány anyja házához.

 - Rég nem találkoztam vele, amint leraktam az érettségit már húztam is el. Szar egy életem volt – mondta és végigsimította a mutatóujját a hegekkel teli jobb karján. - Csak gyorsan szerezzük meg a kulcsot és takarodjunk innen.

 - Rendben – bólintott a fiú, majd egy hosszú út után leparkolt a kocsival egy számára ismeretlen ház elé. - Ez az?

A lány csak némán bólintott, majd ködös tekintettel bámult maga elé. Brad áthajolt hozzá és gyengéden megsimította az arcát, úgy, hogy Roo beleborzongott. Egyik kezével megfogta a fiú nagy tenyerét és megszorította, majd így ültek pár percig. Brad belelihegett Roo nyakába, amitől az illető teljesen libabőrös lett, ő maga pedig az egyik ujjával halvány köröket írt le a fiú kezén. Egymást őrjítették, de mivel semelyikük sem adta fel a harcot Brad hozzádörgölte az orrát a lány arcához és kiszállt a járgányból. Roo meglepetten nyúlt oda, ahol előbb a fiú hozzáért, majd követte őt és lehajtott fejjel sétált a házhoz. Alig egy éve hagyta őket itt és azóta sem beszéltek, neki sem hiányzott az anyja, és az anyjának sem ő. Mikor azonban számtalan emlék bevillant az agyába a gyerekkoráról elérzékenyült, de csak addig, amíg meg nem hallotta az általa utált pasi hangját. A férfi az édesanyja barátja volt és folyamatosan bántotta a lányt, verte, de egyszer majdnem meg is erőszakolta. Brad ezt nem tudta, így csak lazán bekopogott a vörösesbarna faajtón és várta, hogy kinyissák. Biztatóan odanyúlt Roo kezéhez és megfogta, majd megszorította és nem engedte el. Egy szőke hajú nő feje jelent meg az ajtóban, olyan kék szemekkel, mint amilyen a lánynak volt, mégis Roo-é szebben ragyogott. Rengeteg vonásuk hasonló volt, így a fiú azonnal tudta, hogy kivel áll szemben. Az anya először elkerekedett szemekkel figyelte Brad-et, majd a lányát, végül pedig tekintete a fiatalok összefonódó kezén állt meg.

 - Drágám – borult Roo nyakába, de nem mintha megölelte volna, egyszerűen alig volt magánál. Kamaszlány módjára vihogott, a pia szag pedig messziről érződött rajta – Ki ez a helyes pali akit hoztál – fordult a fiú felé és kacéran felvonta a szemöldökét – Csak nem édeshármasozni akarsz? Nincs ellenemre.

Brad elkerekedett szemekkel bámult rá, mire a lány megrázta a fejét és belépett, közben félrelökte az anyját. A fiú követte, majd megugrott, ahogy a nő tenyere rácsapott a fenekére. Eddig el sem tudta képzelni, hogy Roo mennyire utálhatott itt lenni, de már értette. Egy kigyúrt fekete trikós férfi jelent meg a nappali bejáratánál és fürkésző tekintettel bámulta a párt.

 - Aphrodite te vagy az? - kérdezte dühös hangnemmel, majd mikor egy bólintást kapott folytatta – Remélem nem maradsz sokáig, itt senkinek nem hiányoztál.

Roo felemelte fejét, majd gúnyosan elmosolyodott. Brad tudta, hogy felvette az álarcát és felkészült a harcra.

 - Te sem hiányoztál Rob, mintha rosszabb passzban lennél a szokásosnál. Ember vagy még?

A férfi felhördült, majd megindult a lány felé, de a fiú idejében Roo elé lépett és kedves mosollyal a kezét nyújtotta.

 - Brad Simpson vagyok, Roo egyik barátja – mondta, majd kihúzta magát.

 - Ezt a kurvát itt csak Aphrodite-nak hívjuk – dühöngött Rob, majd magához húzta a szőke nőt és vadul rányomta ajkait az övéire. A lány dühösen betrappolt a szobába, Brad kezét fogva és egy pillanatra látszott, hogy a sírógörccsel küszködik. A fiú magához ölelte és szorosan a karjaiban tartotta, utána pedig egy lágy puszit nyomott Roo homlokára.

 - Anya, a pótkulcsért jöttünk – üvöltött a fekete hajú és várta, hogy a nő belépjen a szobába.

 - Gyere édes, megkapod, csak jöjj velem – mondta, majd kikísérte lányát a konyhába és egy fiókba turkált.

Eközben Brad kettesben maradt Robbal, aki lehuppant a kanapéra és felemelte a fejét, majd bunkó stílusban megszólalt.

 - És már megbasztad azt a bigét? Amilyen kis kurva, biztos első nap megadta magát.

 - Öhm – a fiú elhallgatott – Nem, még nem voltunk együtt. Egy haverja vagyok, nem a barátja.

A férfi csak mormogott és unottan piszkálta tetovált karját. Brad teljesen ki volt akadva, hogy lehet így nevezni Roo-t, és milyen stílusban viselkednek vele. Alig öt perccel később visszatért a két nőnemű a nappaliba, az anya egy piás üveggel, Roo pedig a kulccsal.

 - Mennünk kell, jó volt találkozni – hadarta a lány és megölelte anyját, aki nem engedte el.

 - Maradjatok még egy kicsit csibéim, még nem is ismertem meg a barátodat. Jó az ágyban?

 - Elmegyünk, sziasztok – Roo megragadta a fiú karját, de Rob elállta nagy testével az ajtót.

 - Nem mész innen sehova te ribanc, amíg nem válaszoltál anyádnak – hörögte, majd gyilkos tekintettel pislogott a lányra.

 - Jogom van elhagyni ezt a házat ebben a pillanatban, takarodj előlem te alkoholista pedofil – lökte arrébb, de a férfi megragadt Roo vállát és magához vonta. Olyan erővel szorította a lány karját, hogy az felüvöltött. Nagy tenyerét felemelte, hogy lekeverjen egyet a fekete hajúnak, amikor Brad megkocogtatta Rob vállát, mire a férfi hátrafordult, a fiú pedig minden erejével állkapcson találta az öklével. Karjain kidagadtak az izmok, vörös arcán barna szemei teljesen elsötétedtek. Rob hátratántorodott, majd belehúzott Brad hasába, amitől ő összegörnyedt és a levegő egy pillanatra nem jutott be a tüdejébe, de persze nem hagyta magát és térdével többször is a férfi nemi szervébe rúgott, majd újra arcon ütötte és kirúgta Rob alól a lábát. A pasi a földre zuhant, térde pedig nagyot reccsent.

 - Először is: Roo egy tökéletes fiatal lány és még csak véletlen sem kurva vagy ribanc. Még egyszer pedig ne merészelj hozzányúlni, vagy esküszöm a szart is kiverem belőled és garantáltan nem ébredsz fel többet. - üvöltötte vörösebb arccal Brad, majd kifutottak a házból kézen fogva a lánnyal. Bepattantak a kocsiba és a legközelebbi benzinkúthoz hajtottak, ahol a fiú leparkolta a kocsit és hátradőlt az ülésen. Roo-ra nézett, aki egyenesen bámult előre, valószínűleg még mindig sokkban volt a 10 perccel ezelőtti történtek miatt, amit Brad meg is értett. Arcán könnyek csordultak végig, kezével pedig szorosan markolta az ülést, különben nem tudta volna fékezni magát és valamit biztosan kitört volna. A fiú azonnal magához húzta, majd mivel a kézifék útban volt karjaival átemelte az ölébe és magához szorította. Ökleiből még mindig szivárgott egy kis vér, de nem törődött vele, csak Roo-val, simogatta fekete haját és egyenként lecsókolta a könnyeket a lány arcáról. Roo felnézett, pillantása találkozott Bradével, kék szemeiben még könny csillogott és így mintha valami más fénye lett volna a gyönyörű tekintetnek.

 - Igaza van – suttogta rekedten, majd fejét a fiú vállára hajtotta – Egy ribanc vagyok, nem is értem miért élek még.

 - Hé, hé, Roo – emelte fel az ázott arcot Brad, majd puszit nyomott a lehunyt szemekre. Aphrodite kék szemei azonnal tágra voltak nyílva és csak figyelte a srácot – Van akinek te vagy az élete.

Nem szóltak semmit, csak csendben tartották a szemkontaktust és egész addig ültek így, míg le nem nyugodtak, ezek után pedig a motelhez hajtottak.

nagyon sajnálom, hogy egy hónapja nem hoztam részt de Angliában voltam és ott nem voltak meg a részek :) a történet újra elindul, remélhetőleg nem lesznek késések.