05

                                                  Fall Out Boy - Young Volcanoes

Roo elemében volt, mégis mikor a fiú mellkasára hajtotta a fejét és hallotta a gyors szívverését elálmosodott. Olyan nyugodt volt minden, szívesen maradt volna még így egy picit. Azonban Brad is észrevette a kábaságát és megszakította a békés pillanatot, hogy egy olyan büfét keressenek ahol cigizni lehet. Amint kifizettek két szendvicset leültek egy fából barkácsolt kis asztalhoz és előhúzták a cigis dobozaikat és halkan csevegve szívták a szálakat. Brad izgatott volt, mert nagyon ritkán utazott és még soha nem volt Amerikában, míg Roo nevetve nézte, ahogy a fiú aggódik.
 - Több, mint tíz óráig nem lesz cigizés, atyaég – temette az arcát a tenyerébe Bradley – Belegondolni is rossz.
 - Ki fogod bírni, főleg, mert utána annál jobb mikor meggyújtod a csikket és elszívod – mosolygott a lány, majd beletúrt fekete hajába – Izé, hány napra foglaltál motelt?
 - Három – kacsintott a fiú, mire Aphrodite elvörösödött – de külön szoba, megnyugodhatsz.
 - Hagyjál már – nevetett a lány, majd beleöklözött Brad vállába és a vécé felé sétált. Ahogy a fiú utána nézett elvigyorodott, majd megrázta a fejét, hogy barna haja normálisan álljon. Baszki, hogy történhetett ez? Telefonja kikapcsolva pihen a zsebében, miközben barátnője megpróbálja elérni, ő maga pedig egy reptéren ül, miközben egy olyan lányt vár, aki miatt képes elutazni Californiába egy kis kulcs miatt. Az egészet megkérdőjelezhette volna az elmúlt napokban, de nem tette és most itt van. Igazából jól esik neki, hogy kicsit megszegheti a szabályokat, hisz sosem volt jó fiú típus. Melanie is elfogadta ezt, mégis visszafogta, csak hogy bebizonyítsa a szüleinek, hogy Brad jó választás, habár ezt  nehéz lett volna bemagyarázni bárkinek is. Elmélkedései közepette Roo visszajött és csöndben hagyta a fiút gondolkodni és ahelyett, hogy zavarta volna inkább enni kezdte a szendvicsét. Egy kis vaj az arcára ragadt amit Bradley észrevett és kuncogva az egyik szalvétát odanyújtotta a lánynak, majd utasította, hogy hol koszos és hol törölje le, de Roo annyit bénázott, hogy Brad kikapta a kezéből a puha anyagot, közel hajolt a lányhoz és letörölte a vajat. Szájuk alig pár milliméterre volt egymástól, így a fiú zavartan megállt ott ahol volt. Barna szemeit Roo kék tekintetébe szúrta, ajkát alig láthatóan megnyalta és közelebb hajolt. Ha eddig nem volt olyan pillanat, hogy ne kívánta volna, akkor most jött el, hogy nem tudta magát türtőztetni. A lány lehunyta szemeit, száját kicsit kinyitotta és várta, hogy Brad ajkai az övéire simuljanak, ám hiába várta a pillanatot, ugyanis a fiú véletlen meglökte Roo limonádés poharát ami felborult és a folyadék sebesen folyt szét az asztalon. A fiú felugrott és pár papírzsebkendővel próbálta feltörölni az italt, de az csak gyorsabban csöpögött le a fáról, így egy pincérnek szólt, hogy segítség kéne. Roo is felállt és csendben törölte az asztalt, magában pedig szídta az előbb történteket. Megszerette volna csókolni Bradet, sőt meg akarta csókolni Bradet, de ez az idióta elrontotta a tökéletes pillanatukat! A lány hirtelen lesápadt és egy pillanatra el is felejtette, hogy az asztaluk limonádéban úszik. Brad ezt észrevette és villámgyorsan Roo mellett termett, majd lehajolt hozzá és megfogta a karját.
 - Minden oké? - kérdezte, mire a lány felemelte fejét és kék tekintetével a fiúét kutatta. Bólintott egyet, majd visszatért a törölgetéshez.

Mekkora idióta! Ennek a fiúnak barátnője van, ő csak egy lány akivel pár napja találkozott és nem jelent neki semmit. De miért akarta megcsókolni? És basszameg, miért vitte haza aznap este, miért hagyta, hogy napokig nála legyen és miért jön el vele Californiába? Túl sok volt a miért, ő maga pedig válaszokat akart. Nem most, de majd később kellenek neki. Egy takarítólány ért oda, fiatal volt, vörös haját egy magas kontyba fogta össze, tökéletes alakjára ráfeszült a takarítóruha és a fekete szoknya talán rövidebb volt a kelleténél. Brad egy pillanatra elkerekedett szemekkel bámult rá, majd tekintete lejebb tévedt és a lány fenekén állt meg. Roo az egészet látta, de nem szólt semmit, habár belül nagyon dühítette. A fiú persze gyorsan elkapta a pillantását és tovább tisztította az asztalt, és nem szólt semmit. Barna szemeit a limonádéban ázó fára szegezte, hisz pontosan tudta, hogy elcseszte. Nem kellett volna ezt tennie, de baszki annyira kívánta Roo-t! Jobban, mint barátnőjét bármikor is az elmúlt években. Most viszont a lány távolságtartó lesz, hisz biztos nem akar semmit sem Bradtől és nem szeretné, hogy esetleg még egy ilyen megtörténjen. A fiú meg is érti Roo-t, teljesen igaza van. Messziről kell vágynia a lány után, védenie kell Californiában és nem megfektetni. Ez lesz jó mindkettőjüknek. Mikor végeztek az asztallal elnézést kértek a főnökről (aki kijött megnézni mi történt) majd sietve elhagyták az éttermet a szendvicsekkel. Még fél órájuk volt, hogy elkezdjék a beszállítást és már minden vizsgálaton. Becsekkoláson túlvoltak, így kénytelenek voltak várni. A cigit el kellett, hogy rakják, mert már nem tudtak hol rágyújtani, és a boltok nagy része it tömve volt hála a turistáknak, ezért nem tudtak mit csinálni. Roo csendes volt egész idő alatt ezért Brad nem akarta zavarni, de szörnyen unatkozott így elindult felfedezni a repteret. Egy kis fényképautomatára talált rá és kihúzta a függönyt, hogy megnézze vannak e bent, de azonnal elpirult ugyanis egy pár csókolózott bent miközben a gép felvillant, jelezve, hogy a kép elkészült. Brad elnézést kért, majd sietve ment vissza a lányhoz, aki rá várt.
 - Elkezdték a beszállítást – motyogta, majd megfogva Melanie egyik kis táskáját beállt a sorba. A fiú beugrott mellé és rámosolygott, de a lány csak lehajtotta a fejét. Brad a mutatóujját Roo álla alá helyezte és felemelte az arcát, kényszerítve, hogy ránézzen.
 - Mi a baj? - kérdezte, de a lány nem válaszolt – Sajnálom a majdnem csókot, jó? Nem kellett volna.

Roo felsóhajtott és Bradre emelte kék tekintetét. Egymás arcát fürkészték és várták, hogy a másik megszólaljon, de nem tette semelyikük sem. Annyira elmerültek a másik tanulmányozásában, hogy észre sem vették, hogy a sor megindult, egy idős férfi szólt nekik dühösen, hogy induljanak. A fiatalok motyogva bocsánatot kértek és várták, hogy sorra kerüljenek, közben pedig Roo halkan megszólalt, hogy csak Brad hallja.
 - Semmi bajom, egyszerűen nincs jó kedvem. Majd hozzászoksz a következő három nap alatt, hgy nagyon idegesítő tudok lenni.
 - Sosem tudsz idegesítő lenni – suttogta a fiú, mire Roo felkapta a fejét.
 - Tessék? - kérdezte a lány, de Brad csak megrázta a fejét – A majdnem csókot meg felejtsük el, semmi értelme.

Mindkettőjüknek rosszul esett ez a mondat és tudták, hogy hazugság. Minden értelme megvolt, csak maguknak is féltek bevallani, mert az nem lett volna előnyös lépés a kapcsolatukra nézve. Ők csak barátok, ismerősök akik segítenek egymásnak és ez így van jól. Mikor az előttük lévő pár útlevelét nézték Brad és Roo akaratlanul is megnézték a fiút és a lányt. A lány alacsony volt, barna haja kiengedve omlott vállára, igazán jó alakja volt, a kék farmerje tökéletesen illett izmos lábaira, vans cipőjén macska minták foglaltak helyet. A fiú fekete haja felzselézve állt, egy bőrdzseki lógott lazán a vállán, barátnőjét pedig a derekánál fogva húzta magához. Szép pár voltak, Brad gondolatai pedig egy teljesen más világba vezették őt. Mi lenne ha most ők lennének így, kézen fogva. A fiú megrázta a fejét, majd megpróbálta élesen a fejébe verni a képet, hogy ő Melanie-val áll így, nem pedig Roo-val, hisz ez így jó. Szemeit lehunyta, kezeit ökölbe szorította, mintha így akarná kiűzni az agyából a gondolatot, hogy Roo nem tartozik hozzá. De most egy kis ideig még együtt lehetnek, neki kell a lányra vigyáznia, megvédeni a nagy világ súlyától, amit (akármennyire is kemény) nem bírna el. Szemeit kinyitotta és egyből elnevette magát amint megpillantotta, hogy Roo odapattant a pulthoz, átnyújtotta az útlevelét és egy bájos mosollyal elkápráztatta a steward-ot, majd várt, hogy azonosítsák a jegyet, hogy jó járatra akar e felszállni. A fiatal korukbeli srác egy ezerwattos vigyort küldött a lány felé és a hajába túrva flörtölni kezdett vele.
 - Szia kislány, hol van apuci? - kérdezte, mire Bradből kitört a röhögés, kezét a szája elé kapta és úgy tett mintha a köhögné, mert a lány hátrapillantott.
 - Édesem – mosolygott Roo, majd közel hajolt az ismeretlen arcához – Nagy tévedésekben élsz, ha azt hiszed ez beválik.
 - Tessék – nyújtotta át a tépett jegyet a fiú, de még szorította, hogy a lány ne vehesse el, majd rá kacsintott – Telefonszám és beszállhatsz.

Roo elkerekedett szemekkel bámult rá, majd összehúzta azokat és száját szólásra nyitotta. Brad ekkor lépett oda, mert a kisasszony képes lett volna áthajolni a pulton és kikaparni a fiú szemét. Odalépett, kezeit Roo derekára rakta, majd egy lágy puszit nyomott a lány arcára, aki a gyorsan rájött, hogy mi van a dologban így nyugodtan hagyta. Brad gyilkos tekintettel fürkészte a jegyszedőt, majd megszólalt.
 - A barátnőmet hagyjad, világos? - a fiú elvörösödött, majd hebegve megnézte Bradley jegyét is és intett az utaskísérő lánynak, hogy engedje el őket. Brad elmosolyodott, hisz mindig könnyen képes megfélemlíteni az embereket, mert egy tetkós, izmos srácnak senki nem mer beszólni. Mikor beértek a repülőgépbe a fiú levette kezeit a lány derekáról és gyengéden maga előtt tolta, hogy minél gyorsabban megtalálják a helyüket. Roo hátrafordult és rávakkantott Bradre, hogy ne merészelje tolni, mert felpofozza. A fiút szórakoztatta ez a dühös modor, de csendben hagyta és inkább csak araszolt az előtte lévő után. Mikor megtalálták a helyüket gyorsan le is ültek, táskáikat az ölükbe vették, dzsekijüket levették és várták, hogy a gép felszálljon.