02

                                                       Arctic Monkeys- Arabella

Brad szemei azonnal kipattantak amikor a szobájából sikítás hallatszott. Felugrott a kanapéról és gyorsan szedni kezdte lábait a barna lépcsőfokokon. Épp a fehér ajtajához ért, amikor megpillantotta magát az egyik falitükörben. Felső testét semmi nem fedte, így mellkasa meztelenül mutatkozott, alul pedig csak egy boxert viselt. Megtorpant, és agyán rengeteg gondolat cikázott át, de ő csak egyet ragadt meg: nem mehet így be a szobába, hisz a lány még a végén azt fogja hinni, hogy megerőszakolta vagy valami. Végül jobbra fordult és a fürdőszobába sietett, hogy legalább egy pólót keressen. Kirángatott a szennyes kosárból egy fekete farmert, magára húzta majd egy piros-fekete kockás inget vett fel hozzá, s rohant is vissza a fekete hajúhoz. Lenyomta a sárgás kilincset és beesett az ajtón. A lány egy pillanat alatt némult el, óriási kék szemeit a fiún tartotta, s közben a jobb kezével a hajába túrt, pont amikor a fiú is. Brad halványan elmosolyodott és közelebb lépett az idegenhez és leült mellé az ágyra.

 - Mi a szart csinálok itt? - kérdezte a lány, mire Brad hozzáfordult.

 - Tegnap megkínáltál a cigiddel, de eléggé eldobtad magad, ezért hazahoztalak.

 - Szóval minden lányt hazahozol, aki megkínál cigivel? - húzta fel a szemöldökeit a lány.

 - Nem, minden olyan lányt hozok haza aki egy olyan helyen üti ki magát ahol ha valaki megtalálja és rájön hogy milyen csinos az elhurcolhatja és megerőszakolja.

Elhallgattak. Brad azért, mert nem akarta megsérteni a lányt, hogy esetleg olyat mond, amit nem gondol komolyan, a fekete hajú pedig azért, mert egy teljesen ismeretlen fiú (akinek az ágyában fekszik éppen) azt mondta neki, hogy szép.

 - Egyébként – köhécselt Brad – Bradley Simpson vagyok.

 - Aphrodite Collins, Roo. - biccentett a lány, majd egy pillanatra benézett a takaró alá és újra megszólalt – Tényleg nem történt köztünk semmi, ruhában vagyok.

Brad felnevetett majd a szekrényhez lépett és barátnője cuccai között kezdett turkálni. A gardrób 3/4-e Melanie tulajdonában állt és sorban sorakoztak ott a rózsaszín, lila vagy más színes ruhák, pólók, nadrágok és a baromi magas sarkúk. A fiú egész teste már majdnem a szekrényben volt amikor megpillantott egy fekete rövid ujjút és boldogan kirántotta a kupacból. Egy elnyűtt Green Day póló volt, amit barátnője valószínűleg sosem viselt, de Brad tudta hogy a lány biztos felveszi, hisz sütött róla a rock stílus. Odadobta az ágyra az anyagot és megnézte magának Roo-t: fekete haja kócosan szétterült a párnán, fejét az ágyneműbe temette, kis teste pedig egyáltalán nem látszott ki a takaró alól. A fiú hagyni akarta pihenni, ezért visszasétált a fürdőbe és egy pohár víz kíséretében a szájába dobta a fejfájás csillapítót. Ez a szombat reggeli akció annyira megszokásává vált, hogy a szervezete jelzett ha valamikor kihagyta. Bevitt egy pirulát Roo-nak is, és lerakta az éjjeliszekrényre, majd halkan leosont a konyhába és megnézte, hogy milyen élelmiszerek találhatóak a polcon. Nem nagyon tudott főzni, általában Melanie szokott, mert ő a tipikus arisztokrata szülők gazdag és jól nevelt lánya csaj, és hát ő maga teljesen reménytelen eset az ilyen dolgokkal kapcsolatban, ezért nem is szokta a barátnője a konyhába engedni, mert "a végén még felgyújtja a drága bútort". Most azonban Melly nem jön haza egy hétig, mert nyaralni van a családjával így a fiú azt csinál amit akar. Az interneten kinézte a legegyszerűbb hamburger receptet, és nekiállt főzni. A hamburger azok közé a kaják közé tartozik amik képesek lenyugtatni az ember szervezetét, és ez persze jól jött egy vagy két másnaposságnál. Épp az uborkát vágta fel, mikor lépteke hallott az emeletről és elmosolyodott, mert sejtette, hogy ki az. Roo suhant le a lépcsőn és megállt a fiú mellett.

 - Nem szeretnék tovább zavarni, kösz, hogy hagytál nem megdögleni. - az egyik lábáról a másikra dülöngélt.

 - Esetleg nem maradsz ebédre? Nem akarlak csesztetni, de nem tűnsz még annyira józannak.

 - Tévedsz.

 - Lehet. De egy hamburger sosem árt – kacsintott Brad, majd két tányért vett elő és a lány kezébe nyomta. - Teríts meg.

Csöndben dolgoztak, majd miután Roo végzett odament Bradnek segíteni a szendvicsek összerakásában. A fiú büszkén kihúzta magát, látva, hogy a lány egy fejjel alacsonyabb nála és kénytelen lenézni rá, hogy láthassa. Ezen kívül viszont Aphrodite nem volt alacsony, 170-175 centi is lehetett, tehát modellnek megfelelt volna. Brad kitette egy tálra a hamburgereket és az asztalhoz vitte majd lerakta, leült és enni kezdett. Roo pár perccel később csatlakozott hozzá és bár néma volt, kék szemei csillogtak a kíváncsiságtól.

 - És Roo, hány éves vagy? - kérdezte Brad, hogy megtörje a csöndet

 - 18, már leérettségiztem, és nem tervezek egyetemre menni. Te?

 - 19, és a szaros főiskolára gyűjtök. - újabb csönd.

 - Láttam, hogy csomó női cucc között turkálsz, hol van a barátnőd? - vetette fel Roo.

 - 1 hetes nyaralás a gazdag szülőkkel – grimaszolta el magát Brad. Az ő családja sosem engedhette meg magának az utazást, és semmilyen költségesebb dolgot. Édesanyja rengeteget dolgozott ápolónőként, édesapja pedig egy fodrász szalonban volt takarító. Egy kis házban laktak a 3 testvérével, és a játékot náluk a nádból fűzött kocsik készítése és a fából faragott kardok csiszolása jelentette. Szegény család voltak, ezért is költöztek el a fiúk minél előbb, hogy ne legyenek a szüleik terhére. Borzalmas élete volt eddig, és csak Melanie miatt él még.

 - Szóval mondhatom azt, hogy a barátnőd egy elkényeztetett ribanc féle? - kérdezte Roo, mire a fiú elnevette magát.

 - Mondhatod. De azért szeretem.

Halkan csevegtek az élet dolgairól, és teljesen belemerültek a másik szavaiba amíg el nem fogyott az étel. Akkor felálltak az asztaltól és elmosogattak. Roo már nem is akart annyira menni, Brad pedig szerette volna ha maradna. De hát Melanie biztos kiakad, ha megtudja a pletykás szomszédoktól hogy egy igazán csinos lány aludt nála.

 - Köszönöm az ebédet, finom volt. És kösz a vendéglátást. - biccentett Roo, miközben a zsebében turkált.

 - Máskor is – mosolygott a fiú.

 - Nem lesz máskor – tekintett fel a lány, kék szemei pedig csillogtak. Hogy a boldogságtól vagy a csalódottságtól az később kiderült, de ne fussunk előre.

Brad kikísérte Aphrodite-t, majd becsukta az ajtót és levetette magát a fotelre. Ha csak pár óráról is volt szó, nagyon jól érezte magát a lánnyal. Alig hogy 5 perc telt el Roo távozása után, már csöngettek is. A fiú morogva felállt, hogy biztos valamelyik szomszéd jön fenyegetni, hogy majd mindent amit látott elmeséli Melanie-nak, de tévedett. Roo állt az ajtajában és zavartan pislogva nézett Bradre.

 - Öhm, nincs meg a kulcsom, lehet kiesett a zsebemből miközben öltözködtem. Nem baj ha megnézném? - kérdezte, kék szemei pedig tágra voltak nyílva, hatalmas szempilláit pedig szégyenkezve rebegtette.

 - Gyere csak be – dobódott fel a fiú és beengedte.

A lány felfutott a fürdőbe, Brad pedig követte hogy segítsen neki keresni. Roo mindenhol megnézte, a vécé alatt (?), a csapban, a fürdőkádban, és utoljára a miniszekrényben. Azonnal elpirult ahogy meglátta, hogy pár óvszeres csomag pihen az egyik polcon és Bradre nézett, aki csak nevetett. 

 - Lehet a szobában hagytad, gyere.

Átvonultak a hálóba, és mindent felforgattak. Az ágyneműt szinte széttépték annyira rángatták és tapogatták, a matracot is kiszedték és megnézték hogy nincs e az ágy alatt. Brad a biztonság kedvéjért megnézte a szekrényben is, és ahányszor felkiáltott, hogy 'jé, itt valami csillog' Roo ugrott és bebújt mellé a ruhakupacba, de mindig kiderült, hogy csak Melanie egy csillogós ruhája vagy pólója az. Miután a háló úgy nézett ki, mint valami szemétdomb otthagyták és átforgatták az egész lakást. A konyhát, a nappalit, meg Brad összes kabátját is, hátha valamelyikbe került volna véletlen módon. Végül a kanapét szedték szét, hátha a fiú kivette Roo zsebéből (habár Bradley esküdözött, hogy nem történt ilyen) és beesett valahova, de semmi. Az egész lakás romokba hevert, de a kulcs nem volt meg. Roo dühösen belerúgott a fotel egy részébe, majd fájdalmasan felvonyított, ugyanis az egyik sarkába sikerült belevágni a lábát.

- Figyelj, kiderítjük, hogy hol hagytad a kulcsod, rendben? De most muszáj visszavarázsolnunk mindent a helyére, nem maradhat így a ház. - mondta Roo-nak a fiú, majd lehuppant mellé a kanapéra, a lány lábait arrébb tolta és bekapcsolta a tévét. Már besötétedett, a nap pedig gyorsan eltelt, hiszen későn keltek és a lakást szétszedni sem 5 percbe telt. Azonban Brad hiába bökdöste a fekete hajút, hogy segítsen a pakolásban végül feladta és keresett egy jó filmet. Hátrahajtott fejjel nézte a krimit, ami amúgy egy régi könyv alapján készülhetett, mert a fiú már az elején tudta a gyilkost. Néha, néha lehunyta szemeit és várta, hogy mikor hallja Roo szuszogását, de csak hosszú idő után érezte az egyenletes lélegzést. Lenémította a tévét, és csukott szemekkel koncentrált a lány lassú levegővételére és úgy érezte, hogy most végre egy kicsit megnyugodhat, mert megállt körülötte a világ.